A Tan Kapuja Buddhista Egyház 2021 őszi félévében 15 alkalomból álló ONLINE sakuhacsi (japán bambuszfuvola) kurzust indít, kezdők, újrakezdők számára is. A foglalkozásokra hétfői napokon kerül sor, 18.00 órai kezdettel.

Az érdeklődők szükség esetén, kaució ellenében tanulóhangszert igényelhetnek.

Jelentkezés: kenez.laszlo(kuk)gmail(pont)com

A TKBF hallgatóinak és a Tan Kapuja Zen Közösség fogadalmat tett tagjainak a kurzus ingyenes. A hallgatók speciális kollégiumként vehetik fel a kurzust a tárgyfelvételi időszakban.

A kurzust támogatja: Feith Alapítvány (fa tanulóhangszerek), Schiller Edvin, Deutsch Károly (Deutschplast Kft.) és Radics József (pvc tanulóhangszerek)

 

A 2015/2016 tavaszi félév kurzusáról

A kezdők számára meghirdetett kurzusra az előzetes várakozást jóval meghaladó számban jelentkeztek az érdeklődők, így az eredeti tervek szerinti egy foglalkozás helyett három, közel tíz fős csoport indult. A 15 alkalomból álló tanfolyam célja az volt, hogy a résztvevők a hangszerjáték alapjaival való megismerkedés mellett tapasztalatot szerezzenek a hangszeres meditáció gyakorlatáról is. 

 

 

 

Az első néhány alkalom nagy kihívást jelentett minden résztvevő számára, hiszen a sakuhacsit megszólaltatni egyáltalán nem egyszerű. Egy furulyát mindenki meg tud fújni, könnyen hangot ad, mert a hangképzésről egy kialakított síp gondoskodik. A sakuhacsin ilyen segédeszköz nincsen, egyszerűen egy lyukas cső, amelynek felső pereme ferdén bemetszett. Erre az élre, szélhasítóra kell a játékosnak rávezetnie a levegősugarat, amelyet ajkaival formál meg. Ehhez az ajaktartáshoz pedig -- vicces, de tény -- Buddha-mosoly kell.

Amikor a hangszer megszólal, máris ott a következő kihívás. Ha csak fújjuk, jön ugyan hang a sakuhacsiból, ám rövid és erőtlen. Az ajkakkal megformált levegősugárnak erőt, a hangnak testet a mellkasi légzés nem tud adni, ezért a résztvevőknek meg kellett tanulnia a fúvóslégzést, a rekesszel és hasizommal kivitelezett támaszt is. Ennek elsajátítása folyamatos és hosszú ideig tartó gyakorlást követel, ám bárhol és bármikor gyakorolható, még hangszer sem kell hozzá. A meditációt, jógát gyakorlók azonban örömmel ismerték fel, hogy nem ismeretlen testük számára a megkövetelt légzésmód.

A következő lépés a helyes test- és hangszertartás megtanulása volt. Térdelve, szeizában és lótusz vagy fél lótusz ülésben is lehet játszani a földön. Mivel a jelentkezők közül sokan gyakorolnak meditációt, számukra ez nem jelentett problémát, a többiek pedig szépen lassan megszokták. A hangszer tartása nagyobb nehézséget okoz, főként az ujjrend miatt. Mivel a sakuhacsin csak öt hanglyuk van, négy a cső elülső, egy a hátulsó oldalán, a dallam képzéséből több ujj is kimarad, így például a középső ujjak, amelyek a hangszert tartják. Ez komoly nehézség: bárki kipróbálhatja, milyen kényelmetlen úgy „zongoráznia” két kézzel egy asztalon, hogy a középső ujjait nem emeli fel a lapról. 

A kurzus zenei anyagát a Csósi (調子), Hangolás vagy Ráhangolódás című eredeti zen buddhista darab adta. Rövid, 18 lélegzetet számláló darabról van szó, amely hagyományos kezdő darab, nemcsak a tanulásban, hanem a nyilvános előadásokon, az otthoni vagy közös meditációkon is. Egy japán mester szerint, aki e darabot megtanulja, mindent tudni fog, ami a zen buddhista darabok, a honkjokukeljátszásához szükséges. A sakuhacsi repertoár hosszú és hallhatóan igen nehéz darabjaihoz képest e darab egyszerűsége ezért csalóka, hiszen a legegyszerűbb megvalósítása a legnehezebb minden művészetben (ahogy a zenben is), így kitartó, elmélyült munkát követel. Virtuóz módon, gyors futamokat játszani a sakuhacsin, akármilyen furcsán hangzik is ez, könnyebb, mint egyenletesen, simán és hosszan megfújni egyetlen hangot. A kurzus során a résztvevők a Csósi minden fontos technikai elemével megismerkedtek, a többi pedig csak a gyakorláson múlik.

Elméleti anyagként a sakuhacsi egyik írásmód szerinti kottájával is foglalkoztunk. Aki már járatos volt a japán katakana írásban, könnyebben tájékozódott, mivel a kottában az egyes hangokat (egészen pontosan, fogásokat) e rendszer jelei adják. A honkjokuk sajátosságából adódóan a hangok hosszát csak hozzávetőlegesen jelöljük, ám számos kiegészítő jel van, amely különféle instrukciókat ad a játékosnak, s ez időnként igen bonyolulttá teszi a kottaképet.

A fenti hangszertechnikai és zenei anyagot egészítette ki a hangszeres meditáció gyakorlata (szuizen), a közös fúvás; erre minden egyes alkalommal sor került. Az alaphang közös fújása, a lélegzetek közötti csendek meghallása, a darab részeinek megszólaltatása a darab egészének perspektívájából, a helyes légzés és testhelyzet megtartása, illetve, nem utolsó sorban, az elme teljes kiürülésének tapasztalata mindeközben, fontos elemei voltak a közös gyakorlásoknak.