Szejen rjú no Sizu
A Sizu különleges helyet foglal el a sakuhacsi repertorában. Egyrészt, a legtöbb darab íves szerkezetű, a darabok így lassan emelkedve a darab felén túl érik el csúcspontjukat, a Sizu azonban ereszkedő szerkezetű. Ez archaikus eredetet sejtet. Másrészt, a Sizu tartalmi értelemben is sajátos: az ereszkedő dallamív mintha a gyakorlónak adna térképet, miként érhet el a gondolattól az érzelmeken át addig a dimenzióig, amelyet harangütések idéznek, s amely mindenek mélyén található a lelkében. A Szejen rjú iskola Nagojai székhelyű. A Fuke szekta feloszlatása után alapították s vállaltan a Fudaidzsi repertoár világi átmentését tűzte célul maga elé. Jellegzetessége az erőteljes, nyers hangzás, a díszítések hiánya, az egyszerűségre való általános törekvés. A darab meghallgatása
Kawamura Taizan: Forgó lámpás (Soomatoo, 1978, részlet)
A darab, amelynek bevezető részletét játszottam csak fel, egy ritornell. A mű egészében az alaptéma állandó visszatérését különböző karakterű közjátékok készítik elő, ahogyan a forgó lámpás képei keringenek körbe-körbe; a fenti kép egy ilyen lámpást ábrázoló japán festmény. A részlet ide kattintva hallgatható meg.
Fukuda Rando: Tücsök a völgy mélyén (Miyama Higurashi, 1928, részlet)
A mű a kora ősz hangulatát ragadja meg; a hegyek között, a távoli völgyben, egy eldugott zugban még énekel a tücsök, de hangja már nem a nyarat, hanem az elmúlást juttatja eszünkbe; a tónus melankolikus, a lassan hűlő levegőben már ott lebegnek a búcsúszavak. Az illusztráció Kuokei Kojima festménye. A darab 1928-ban íródott úgynevezett modern honkyoku. A honkyuko szó "eredeti, régről áthagyományozódott zeneművet" jelent, amelynek szerzője ismeretlen, s amelyet zen szerzetesek örökítettek nemzedékről-nemzedékre századok óta. A modern honkyoku elnevezés arra utal, hogy a darab szerzője e tradícióra tekintettel komponálta művét. Ennek legfontosabb jele a honkyokukra jellemző szabad ritmizálás és a frázisok lélegző szekvenciája. Az alaphangvétel és a fő hangkészlet a népdalok (minyo) világát idézi, de az előadásmód és a pentatóniától idegen hangok felbukkanásának dramaturgiája, expresszív alkalmazása már a korabeli „új japán zene" mozgalom (shin nihon ongaku) az európai zenei hagyományra is kitekintő eszményeit tartja szem előtt. A mű bevezető részét játszottam fel, amely részlet itt (mp4) vagy itt (mp3) hallgatható meg.
Tradicionális dallam: Takeda altatója (Takeda no Komoryuta)
A dallam eredeti formájában Osaka környékéről származik. A feljátszott változat az 1960-as években vált népszerűvé. Egy gyermekre vigyázó fiatal lány (baby-sitter) énekel, aki rabságként éli meg munkáját; zuhog a hó, a gyermek, akire vigyáznia kell, sír, és sír ő is, ahogy visszavágyik szülőföldjére, arra az időre, amikor még szabad volt s szabadon csatlakozhatott az ünneplőkhöz. Az illusztráció Alice Pike Barney "Japán altató" című festménye (1903). A dal szövegének egyik változata itt olvasható angol (és japán) nyelven, a felvétel itt hallgatható meg.
Szarvasriasztó/Cseresznyevirág (Shishi Odoshi/Sakura)
E rövid kis improvizációt, amelyben különféle shakuhachi játéktechnikák bukkannak fel, a szarvasriasztó hangja ihlette. A szarvasriasztó (shishi odoshi) egy bambuszból készített kerti vizi elem, egyfajta egyensúlyozó szerkezet, amelynek ferdén álló felső, üreges keresztrúdjába víz folyik. Amikor a cső megtelik, kibillen egyensúlyából, kiömlik a víz s a rúd visszatér eredeti állapotába, de ezzel, egy odaillesztett kőhöz csapódva, sajátos hangot ad (A Kill Bill első részének végén a kerti párbaj alatt lehet ezt működés közben látni és hallani). A zenéről: a tél végén vagyunk, már olvad a hó, csordogál a patak s a kert egyre inkább megtelik tavaszi természeti zajokkal és zörejekkel, madárhangokkal, mígnem egyszer csak kinyílik a cseresznyefa virága és megszólal a Sakura tradicionális dallama. A darab vége az elcsendesedő esti kert nyugalmát, a talajt átitató víz neszezését idézi. Itt hallható a zene. Az illusztráció Hokusai Katsushika egy tavaszi témájú képe, a Goten hegy (1832 körül).